Interjú
KETTŐNK EGYVELEGE
Leo Lunger és Bernard Petra közös rajzai
kérdez: Imreh Shándor / válaszol: Bernard Petra és Leo Lunger / 2022. 11. 01.
Ezév novemberben jön ki az első nyomtatott ÖNZINE issue. (Stay Tuned!) Fókuszban a kortárs rajz! Az aktuális hazai rajzos arcok munkái között az alábbi Leo Lunger és Bernard Petra kollaboratív rajzairól szóló beszélgetést is megtalálhatjátok a számban, ha résen lesztek. Legyetek!
ÖNZINE: Hol találkoztatok és hogyan jutottatok el a közös rajzok ötletéig?
LEO: Wir haben zusammen in Linz studiert und haben uns immer ein Atelier geteilt. Ich glaube, weil wir sehr viel Zeit miteinander verbracht haben, kam es ganz von selbst, dass wir angefangen haben zusammen zu arbeiten. Eigentlich waren unsere ersten Kollaborationen sogar Stickereien. Petra hat oft gestickt und mich hat das dann auch voll interessiert. Együtt tanultunk Linz-ben és már akkor is mindig egy műteremben voltunk. Azt hiszem, mivel olyan sok időt töltöttünk egy térben, elkerülhetetlen volt, hogy egy ponton közös munkákat is készítsünk. Az első kollaborációk egyébként hímzések voltak. Petra akkoriban gyakran hímzett, ami aztán engem is tökre érdekelt.
PETRA: Egyetértek, de azt hozzá kell tegyem, hogy Leo hozzáállása és felkaroló személyisége is kellett ahhoz, hogy mi együtt dolgozzunk.
ÖNZINE: Petra, te nem kifejezetten a rajzot tekinted a leggyakrabban használt eszközödnek a képzőművészetben. Mennyire volt természetes Leo rutinjára kapcsolódni?
PETRA: Az biztos, hogy Leónak sokkal kiforrottabb a kapcsolata a rajzoláshoz, mint nekem. Az enyém picit langyosabb, de egyengetem, melengetem. Egyáltalán nem nehéz Leóval együtt dolgozni, inkább felszabadító élmény, ami valószínűleg a kollaborációk sajátja is, hogy megfeledkezhetsz az egódról, beszállhatsz egy munkafolyamatba, játékba, aminek a szabályait és kimenetelét nem egyedül diktálod. Én ezt nagyon élvezem.
ÖNZINE: Mi a menete a rajzok létrehozásának?
LEO: Wir tauschen die Blätter hin und her aber zeichnen nie gleichzeitig an einer Arbeit. A lapokat ide-oda adogatjuk egymásnak, egy rajzon soha nem dolgozunk egyidőben.
PETRA: Nincsenek nagyon szabályaink, az egyetlen, amit eddig mindig meghatároztunk a méret meg a technika volt. De egyébként azt csinálunk, amit szeretnénk. Lehet radírozni, lehet folytatni, lehet a papíron rajzoltakat figyelembe venni vagy fittyet hányni rá.
ÖNZINE: Akkor nem is együtt rajzolásról, hanem az eddig együtt eltöltött idő lerajzolásáról van itt szó?
LEO: Wir zeichnen auch unabhängig von einander an den Kollaborationen. Aber trotzdem gibt es immer wieder Zeiten in denen wir sehr viel zusammen im Atelier sind, wie zum Beispiel bei der Vorbereitung für die letzte Ausstellung ’Porträts’. Ich geniesse es sehr mit Petra im Studio zu sein. Wir DJ-n auch für einander und immer wieder gibt es Zigaretten Pausen oder kurze Tanz Partys. (Auf jeden Fall bestätigt mich Petra und motiviert mich auch sehr.) Egymástól függetlenül is dolgozunk a kollabokon. De vannak olyan alkalmak, mikor nagyon sok időt töltünk együtt a műteremben, ilyen volt a legutóbbi kiállításunkra való felkészülés. Szeretek Petrával egy műteremben lenni; szoktunk egymásnak dj-zni, cigiszüneteket tartani vagy rövidke táncbulikat beiktatni. (Petra mindenesetre megerősítést ad, és nagyon motivál is.)
PETRA: Az a jó, hogy mi már lassan tíz éve ismerjük egymást, és nem csak kollégák vagyunk, hanem barátok is. Az együtt töltött idő fontos, így vagy úgy, de nem előírás hogy egyidőben legyünk egy helyen, amikor ténylegesen együtt dolgozunk. Van már közöttünk egy olyan omnipresent bizalom, ami ezt megengedi és lehetővé teszi, hogy szavak nélkül is megértsük egymást – például DJ-szettekkel.
ÖNZINE: A legújabb projekt az EDITION: számára készült. Milyen koncepció mentén haladtatok, amikor a kiállításra készültetek?
PETRA: A művészeti fesztiválnak, amire az EDITION: is úgy lett meghívva, volt egy előre megadott témája, ami az ’identitás’ volt. Ezt a bazinagy fogalmat az EDITION: már leszűkítette, így lett az ő kiállítássorozatuknak a témája a portré. Mi azzal az ötlettel játszadoztunk, hogy megpróbáljuk azt a személyt megjeleníteni a rajzokon, aki valahol kettőnk között lebeg, aki kettőnk egyvelege lehetne. Meg egy kicsit azt a kérdést is feszegettük, hogy ki meg milyen lennél szívesen, milyennek látod magadat, ha behunyod a szemed. A munkafolyamat maradt a régi, jól bevált módszer, cserélgettük a lapokat egymás között, mindenki dolgozott a maga tempójában, csúsztatva reagáltunk egymás nyomaira a papíron.
ÖNZINE: A közös képeket egy installációként a térbe helyeztétek. Milyen tapasztalatokkal, megfigyelésekkel távoztatok a megnyitóról? Milyen volt ez a léptékváltás?
PETRA: A kiállítótér és környéke szerintem nagyon különleges, a Schloss Starhemberg mély, sötét, boltíves pincéjébe egy kb 5×5-ös white cube-ot építettek, és mint egy monolit helyezkedik el a térben. Az egésznek a hangulata olyan idegen, picit utópisztikus, passzol a képek hangulatához, aminek én nagyon örültem.
ÖNZINE: Ti már egy alkotópárosnak számítotok két projekt után, lehet, hogy a rajz médiumán túllépve is így folytatjátok a jövőben?
LEO: Eigentlich arbeiten wir schon viel länger zusammen als die letzten zwei Projekte. Aber es stimmt, dass diese Projekte schon etwas Besonderes waren. Wir haben beide Mal sehr intensiv gearbeitet. Ich persönlich mag, dass wir zwei Individuen bleiben, die eben immer wieder kollaborieren. Zwei Positionen, die sich entscheiden, zusammen zu zeichnen. Was denkst du Petra? Tulajdonképpen jóval ezelőtt a két projekt előtt is dolgoztunk már együtt. De az igaz, hogy ez a két utolsó széria különlegesnek számít, mindkettőn elég intenzíven dolgoztunk. Én személy szerint szeretek így dolgozni, hogy megmaradunk egyéneknek, akik van, hogy együtt dolgoznak. Két külön szemléletet képviselő személy, akik úgy döntenek, hogy együtt rajzolnak. Petra, te mit gondolsz?
PETRA: Egyetértek! A kollaborációinkat én majdhogynem nyaralásokként élem meg, amik után feltöltődve kezdhetem megint a mindennapjaimat. Szükségem van rá, de örökké nem nyaralhatok, úgy elveszne a nyaralás értelme!