Beszámolás
LÁGY TÖMÖRÍTÉSEK
Interjú Hidasi Zsófival
kérdez: Horváth Zsófia / válaszol: Hidasi Zsófi / fotóz: Bíró Dávid / helyszín: Pikszis / 2023. 11. 29.
Lágy tömörítések című tárlatod November 10-én nyílt a Pikszis Kultúrpontban. Ez a szókapcsolat hordoz magában némi ellentmondást. Mesélj kérlek a címválasztásról!
A kiállítás címében a “lágy” jelzővel a textilre és a papírra szerettem volna utalni, amelyek puhaságuk és lágyságuk mellett könnyen alakítható, sok esetben formatartó anyagok is. Az volt a célom, hogy ezeket a lágy minőségeket rendszerbe, struktúrába rendezzem a munkáimban. A kollekció megalkotása közben jöttem rá, hogy ezzel a megközelítéssel tulajdonképpen a saját személyiségemet, attitűdömet mutatom be. Az empátia, a jó értelemben vett érzékenység, szelídség és lágyság mellett a határozottság és a rendszerekben való gondolkodás ugyanolyan fontos része a mindennapjaimnak. A kiállítás címe az identitásomnak erre a két pólusára utal, ami megmutatkozik a kiállított alkotásokban is.
Textilművészként indult a pályád. Mikor alakult ki a textilművészet iránti érdeklődésed?
Kisiskolásként már biztosan, nagyon inspiráló volt számomra a nagymamám, aki varrónőként dolgozott, és a kamrában egy dobozban gyűjtötte a textilmaradékokat, ami egy igazi kincsesbánya volt számomra akkoriban. Később középiskolásként kezdtem el a Gödöllői Iparművészeti Műhelyben szövést tanulni, akkor már biztos voltam benne, hogy textilekkel szeretnék foglalkozni. Nagy hatással volt rám a GIM szövőműhelyének miliője, és az ott alkotó textilművészek. Nagyon hálás vagyok azért az inspirációért és támogatásért, amit ott középiskolásként, majd egyetemistaként kaptam.
Kettéválaszthatjuk-e az iparművészeti és a képzőművészeti tevékenységedet, vagy szervesen összefonódnak?
Alapvetően textilesnek, textiltervezőnek vallom magam, mivel a tervezői gondolkodásom abszolút anyag-, technika, -és struktúraközpontú. A textilművészet műfajának technikai sokszínűsége, a különböző anyagmanipulációkkal, struktúraképzésekkel kifejezhető gondolatok és hangulatok inspirálnak leginkább az alkotás során. Egy új anyag létrehozásakor mindig eldöntendő kérdés, hogy milyen funkcióra alkalmas, milyen kontextusba illeszthető az adott anyag. Mindig is érdekelt a textilművészetnek az autonóm irányzata, és azt veszem észre, hogy egyre inkább érdekel ez a terület. Óriási inspirációt jelent számomra, hogy megvalósult ez a kiállítás. Ugyanakkor a funkcionális irány is nagyon izgat, vagyis a két tevékenység szervesen összefonódik, és projekt alapon dől el, hogy melyik irány a domináns.
Hogyan képzeljük el az alkotói folyamatodat az ötlettől a megvalósulásig?
Nagyon izgalmas számomra, hogy mennyi féle fázisból, részfolyamatból gyúródik össze egy kollekció, és hogy sok esetben az alkotás folyamata mennyire nem lineáris. Az alkotás nyújtotta határtalan szabadság élménye mellett ugyanolyan fontos számomra a rendszerben való gondolkodás, a keretek és struktúrák meghatározása. A tervezés során a tudatosan irányított fázisokat a folyamatos kontroll kikapcsolására ösztönző, repetitív, meditatív állapotot előhívó manuális folyamatok egészítik ki. Az ötlet vagy inspiráció számomra egy erőteljes benyomással kezdődik, ami számos új gondolatot indukál, indít el bennem. Ezután kezdek neki az anyagokkal, technikákkal való kísérletezésnek, az alkotásnak ezt a fázisát, a kísérletezés szabadságát szeretem a legjobban. A megvalósítást egyfajta meditatív fázisként élem meg, ami teljesen másfajta energiákat mozdít meg bennem, mint mondjuk a kísérletezés fázisa. Élvezem, ahogy a kezem alatt, sok-sok munkaóra alatt formálódnak az alkotásaim, ezáltal teret engedve az anyaggal való érintkezés bensőségességének, az ebből adódó új tapasztalatoknak és a véletlenből adódó új ötletek megszületésének. Így érzem igazán azt, hogy a lényem tudatos és ösztönös része is bekapcsolódik az alkotás folyamatába.
Egyszerre több munkán dolgozol, vagy mindig egy adott projektet finomítasz addig, amíg elkészültnek tekinted?
Inkább az jellemző, hogy egyszerre több munkán dolgozom párhuzamosan, ugyanakkor közben mindig igyekszem priorizálni a feladatokat.
Három sorozatod jelenik meg a Pikszis kiállítóterében. Milyen technikával készülnek ezek a sorozatok, és hogy határoznád meg a köztük lévő kapcsolatot?
PAPER PLEATS sorozatomban a gesztusszerű, spontán grafikai rajzolatok a hajtogatás és tömörítés metódusa során egy másik minőséggé, entitássá transzformálódnak. Szeretem, ahogy a sík papír kiterjedt, plasztikusan érzékelhető felületté, tömbszerű anyaggá válik a struktúraképzés során. Élvezem ennek az átalakulásnak a folyamatát, a benne rejlő véletleneket és új lehetőségeket. Ugyanakkor a tömörítés által a grafikai rajzolat nagy része láthatatlan alkotóelemmé válik. Ez a transzformáció vegyes érzéseket hívott elő bennem az alkotás során. Az idő múlásával az emlékek létrejöttének folyamata kelt bennem hasonló benyomást. A sok-sok megélt pillanatból egy szelektált sűrítmény marad csak az emlékeinkben, amely az idő szűrőjén keresztül már egy más minőségű érzés- és gondolathalmazzá válik. Ez a gondolat is megjelenik a tömörített struktúrákban. MOIRÉ PLEATS sorozatomban a moiré hatás a csíkos textilek plisszírozása után, a gépi technika finom elcsúszásaiból adódó véletlenek, hibák által jön létre. NOISE sorozatom a digitális zajt megidéző, torzított vonalritmusokból áll. A kompozíciókkal a digitális világunk által előhívott ambivalens érzésekre reflektálok. A három sorozat vizuálisan és gondolatilag is összekapcsolódik, ugyanakkor technikailag és anyaghasználat szempontjából három különböző megközelítést mutat be. De igazából mindhárom sorozat a transzformációkról és torzításokról szól.
Van, hogy egy munkádon belül megjelennek az aprólékos, kézzel készült meditatív részletek és a digitális és sokszorosító technikák is. Feszültségkeltő ellentétpárként tekintesz ezekre, vagy egymást kiegészítő elemekként?
Inkább egymást kiegészítő, vagy egymás mellett jelenlévő elemekként tekintek rájuk, mivel a két jelenség – az elmélyüléshez szükséges lassúság és a digitális, kortárs világunk által generált hipersebesség – egyszerre van jelen az életemben, életünkben. A munkáimban megpróbálom összegyúrni, kiegyenlíteni ezt a két pólust, megmutatva a köztük feszülő ellentétet, ugyanakkor megmutatva a két pólusban rejlő értékeket is.
A Gödöllői Iparművészeti Műhely művészeti vezetője vagy. Egy alkotói közösséget képzeljünk ott el, aminek te is részét képezed, vagy inkább művészeti szervezőként tevékenykedsz?
A Gödöllői Iparművészeti Műhelyre abszolút egy alkotói közösségként tekintek, amely lokációjából és miliőjéből tekintve a “kivonulás a természetbe és a nyugalomba” életérzést testesíti meg számomra. Hat éve vagyok a GIM művészeti vezetője, és ezalatt az idő alatt csodálatos kollégákat ismerhettem meg, ami óriási inspiráció számomra művészként és magánemberként is. A közösségépítő, művészetszervezői, kurátori tevékenységemből is nagyon sok ihletet, inspirációt merítek. Élvezem ezt a körforgást, amiben benne vagyok, és amit én magam is alakíthatok, generálhatok.
Mik a terveid a jövőre nézve?
Mindenféleképpen szeretném folytatni a PAPER PLEATS és MOIRÉ PLEATS sorozataimat. A plisszírozott anyagoknak az installálása, a plisszírozás tecnikájának kipróbálása más, alternatív anyagokon nagyon izgat. Biztosan születnek majd új munkák ezen az installatív vonalon, most ez érdekel a legjobban.
Hidasi Zsófi Lágy Tömörítések című kiállítása november 10-től 2024. január 10-ig látható a Pikszis Kultúrpontban (Bp. Rózsa utca 64.)