Interjú
REDUKCIÓ
Egy minimalista interjú Szíj Kamillával
kérdez: Önzine / válaszol: Szíj Kamilla 2023. 02. 19.
A letisztult, finom vonalstruktúrákkal létrehozott rajzaidba merülve hamar megszűnik a külvilág, a rend és a csend lesz úrrá a nézőn, amire nagy szükség van napjainkban. Az alkotói folyamatot is ilyen elcsendesült, meditatív állapot jellemzi?
Igen.
Milyen technikákat használsz?
Miután a redukció az egyik fő eleme a rajzi gondolkodásomnak, ezért az eszközeimet is redukáltam. Papír, ceruza, csőtoll. Már főiskolás koromban arra gondoltam, hogy nem a technika, az eszközök a fontosak számomra, hanem az, hogy minimális eszközök használatával is meg tudjam fogni azt a bizonyos “valamit”: “De a látás mégiscsak azt jelenti, hogy látjuk azt az Etwast [valami], ami megfellebbezhetetlenül valóságos, éspedig a mindig korlátlanul folytatható elemzés és értelmezés ellenére, és annak ellenére, hogy ez az Etwas [valami] újra és újra kisiklik a kezeink közül.” /Maurice Merleau-Ponty: A látható és a láthatatlan. Budapest, L’Harmattan Kiadó, 2006, 242. o.
Gondolj a barlangrajzokra is…
Sokszorosító grafikai eljárásokat egyedi módon, az ismétlődő jellegüket megbontva használsz. Az különbözőségeket keresed az ismétlődésben?
Szintén főiskolás koromban gondolkodtam el azon, hogy milyen rengeteg kép van a világon, minek egyből még több egyformát csinálni. Így jutottam el a rajzolási módszeremhez, amivel a sokszorosítási technikát megtartva mégis egyedi variációkat hozok létre.
Alapvetően mégis a repetitivitásra épülnek rajzaid.
Igen, a nyomatoknál a variációkban speciális módon jelentkezik az ismétlődés, a rajzaimnál másképpen. Itt egy-egy elem kitalált szabályok szerinti rendszerbe szervezése, megsokszorozása adja az ismétlődést. Nagyon szeretem Bach műveit és a minimál zenét, ahol szintén jelen vannak ezek az alkotói módszerek.
A minimalizmus a művészeti látásmódodon túl is jelen vannak az életedben?
Igen.
Rajzkönyveket is csinálsz. Hogyan tekintesz a könyvekben található rajzokra?
Van kb. tíz rajzkönyvem, egyszerre kettőbe rajzolok, egy könyv 8-10 év alatt telik be. Van, amit megrajzolok nagyban, van azonban olyan könyvem is, amiből a motívumokat egy nagy lepedőre hímeztem. A rajzoknál csak feketét, pirosat, néha kéket és a nyomatoknál sárgát használok, a hímzésnél tobzódtam a színekben, mindenféle színű hímzőfonalat vettem és nagyon élveztem a színeket.
De mégis, mit adtak hozzá a hímzett munkáidhoz a színek? Lehet, hogy van valami köze a figuratív motívumok feltűnéséhez?
Nem hiszem, hogy a színek a figuratív motívumok miatt jöttek elő, hiszen a rajzkönyvemben levő figuratívabb rajzok, amik előképei a hímzett motívumoknak, nem színesek. Azt hiszem, az anyagváltás miatt jöttek elő a színek (nem papír és ceruza, hanem textil és fonal).
A könyvekben lapozgatható rajzok egész más léptéket vonnak magukkal, mint a kiteríthető, nagy méretű, mégis finom vonalakkal dolgozó rajzaid. Gondolsz-e a térbeli reprezentációra műveid elkészítésekor?
Igazából az van, hogy van, amit egyszerűen nagyban kell megrajzolnom. Nem gondolkodom el a miérten, ez egy érzés. A könyvek nem vázlatfüzetek, tehát nem feltétlenül előképei a nagy rajzoknak, de előfordul, hogy valamelyik rajzot úgy érzem, muszáj nagyban is megcsinálni. Persze az egészen más lesz mint a könyvben.
Csupán a méret miatt lesz más?
Úgy képzelem, illetve azt szeretném érzékeltetni, hogy a nagyméretű rajzaim csak részei egy nagyobb egységnek. Úgy gondolom, hogy van egy egész, ami sok részt foglal magába. Talán, ha egy “nagyobb kis részletet” rajzolok meg, közelebb kerülök az egészhez.
Hogyan képzeljük az alkotói napjaid?
Nem dolgozom minden nap. De minden nap rajzolok fejben. A fejben rajzolást nevezem alkotásnak, az effektív rajzolást pedig munkának. Csak akkor nyúlok papírhoz és ceruzához, amikor már kész van a rajz. Maga az alkotás a motiváció, mivel az tesz kiegyensúlyozottá.