Beszámolás
SLUM
Csernátony-Lukács László kiállításáról
szöveg: Takács Lívia / kép: Csernátony-Lukács László / fénykép: Hegyháti Réka / 2021. 10. 18.
„Van Berlinben egy híres techno-klub, amelyet egy második világháborús atombunkerből alakítottak át. Bomba- és atombiztos. A klub arról ismert, hogy a berlini transznemű szubkultúra találkozóhelye. Beüt az atomháború, bekövetkezik az ökológiai öngyilkosság, és az egyetlen túlélő csoport egy maréknyi bedrogozott transzi lesz, akik – mit sem sejtve – végig partizták az éjszakát. Ők fogják újra benépesíteni a Földet, ők lesznek az alfa generáció.”– így fest Csernátony-Lukács László ars poeticája, aki nem csak a popkultúra klasszikus hőseit bombázza szét vad festésmódjával (Batman, Amerika Kapitány…), az ‘Eat Your Heroes’ sorozata által, hanem egy új társadalmi modell lehetőségét vázolja fel számunkra.
Önkifejezésére játékos, őrült esztétika jellemző, tele kellemes perverziókkal. Festményei az anyagok áramlását tanulmányozzák. Műveiben sokszor megjelenik az állatiasság, amely egyaránt lehet felemelő vagy lesújtó állapot. Egy társadalomfejlődési törekvés vége és kiindulópontja is egyben. Olyan jelenség, amelyben feloldódhat a civilizációs szégyenérzet, másrészt feszültségkeltő, mert a sztereotípiagyártás kényszerének a lehetősége és eszköze is egyben. Csernátony a test és tudat sötét bugyraival szembenéz, de azt a maga esztétikai szépségében ábrázolni is tudja. Lényeglátásával a tudattalanból egy újabb réteget ránt ki. A szenvedés olyan dolog, amelyet a legtöbb ember eltaszít, ám sokszor nincs más választás, mint az elfogadás, hiszen az elfogadás állapotában születnek a legnagyobb műalkotások.
Az apokalipszis, a világ pusztulásának elképzelése érdekes kérdéseket vet fel: vajon egy, a művész által elképzelt társadalom fel fogja számolni a prüdériát és a kirekesztő attitűdöt, vagy bármilyen apokalipszis után ugyanúgy prűd és kirekesztő társadalomban élnének leszármazottaik, csak más lenne a ‘normális’ manifesztációja, tehát elindulna ugyanaz a körforgás és csoportdinamika, amiben most is élünk? Változik-e alaptulajdonságaiban az ember, vagy csak a kontextus és a megjelenítés változik? Történelmi példaként felhozható, hogy – egyes vélemények szerint – az emberi test mintájára épült egyiptomi templomok falai közt a nemtől független, teljes elfogadás volt a jellemző, így a Hórusz szem papjai békében vezették a több ezer, ott élő férfit és nőt. Azonban, ha az apokalipszis magával hozná azt is, hogy az emberi faj alaptulajdonságai tartósan és általánosan mutálódnak, az már izgalmas és számunkra nehezen elképzelhető helyzetet hozna magával… Csernátony-Lukács László legújabb sorozata, a ‘Son of a Bitch’ lehetőséget ad a nézőnek a szabad értelmezéshez; bizonyos nézőpontból utalás lehet a születésre, de egyúttal egy műtárgy létrehozására is, hiszen minkét említett cselekvés teremtésként értelmezhető. A művész festményei túlhaladják az általánosan elfogadott szintet és érzékeny tabukat döntenek le, ezáltal semmiképpen sem okoznak indifferenciát.
Számára a művészet a létezés igazsága; nem illúzió teremtésére szolgál, amely ránk telepszik, szenvedést okozva, s így a hazugságot táplálja, s mindezt színes szemüvegen keresztül láttatja velünk, hanem épp helyreállítja bennünk az igazságosság érzetét, megőrizve a földi szépséget és kiegyensúlyozva a magányt. A művész pár hónapja elkezdte ugyanazt a képet festeni, monumentálisan, tenyérnyi méretben, papírra-vászonra; repetitíven. Ily módon, ha bárki kedvet kap, létrehozhatja az eddigi figura vázlata alapján a sajátját. Ezáltal művészi és közösségi élmény születhet, s egyszerre szedhetjük szét az eredeti figurát, amely kiindulási pontként szolgál, majd építhetünk belőle egy újat.
2021. Október 28. Kahán Art Space