Beszámolás
SZIGNÁLOK
Imreh Sándor és Makra Zoltán kiállítása a Nick Galériában
szöveg: Doboviczki Attila T. / kép: Imreh Sándor, Makra Zoltán / 2021. 07. 05.
A július másodikán nyíló kiállításon két olyan alkotó munkáit tekintheti meg a látogató, akiknek az alkotói közegét a hétköznapokat átszövő, túlbúrjánzó vizuális kultúra jelenti. S bár látszatra nagyon is különböző kulturális színtereken folytatnak vizsgálódásokat, képalkotói eljárásmódjukat ugyanaz az elemző, az adott szignálokat kisajátító-újraértelemző munkamódszer, egy önálló vizuális nyelvrendszer kialakítására való törekvés jellemzi.
Imreh Sándor munkái elsősorban az “utcai művészet”, a street art ikonográfiájából merítkeznek, Makra Zoltán legújabb műveiben egyfajta posztgeometria jelenik meg. Imreh Sándor bravúrosan lavíroz két világ határán: azokat a kanonizált formajegyeket, fogalmazásmódokat alkalmazza, melyek szubkulturális, ellenkulturális jegyeit a nyolcvanas évek gettókultúrája, vagy a kétezres évek graffiti-művészete közvetítette a mainstrembe. Ezek a munkái éppen a peremkultúra és a magaskultúra határait mossák össze, miközben hangsúlyos társadalmi-, politikai kérdéseket vetnek fel, akár csak a művészet intézményi kereteire vonatkozóan. Az elhagyatott épületek falaira létrehozott temporális művei a graffiti és a falfestmények sajátos keverékéből jönnek létre: az alkotó tudatosan játszik rá azokra a műfaji határsértésekre, amelyek ebből a kettősségből adódnak. A hiperrealisztikus ábrázolásmód, a háromdimenziós illúziókeltés, a trompe l’oeil mellett jelennek meg a stencil, a festékszóró spray, illetve feliratok különböző technikái. Jól láthatóan olyan eszközöket, eljárásmódokat honosít meg az alkotói gyakorlatában Imreh Sándor, amelyek kívül esnek a “hagyományos magas-művészet”, az akadémista ábrázolásmód eszközkészletén.
Makra Zoltán geometriája nem egyszerűen a hatvanas évek neokonstruktivista kérdésfeltevéseit fogalmazza újra. Számára nem a valóság újrateremtése, új vizuális struktúrák létrehozása az elsődleges szempont. Sokkal inkább a képi-vizuális rendszerek összefüggéseinek felfedezése, az egyes kapcsolatok láttatása és az ezekkel való játék jellemzi munkáit. Olyan új formákat, sík- és tér transzformációkat igyekszik kialakítani, ahol az alkotó az elemekre, elemi struktúrákra bontott képtárgyon belül szabadon garázdálkodhat. A geometria fontos szerepet tölt be a fotó alapú önábrázolás során is. Az önportrékon elhelyezett mértani testek, mértani összefüggések nem csak a képtárgy szintjén hoznak létre új típusú viszonyokat, hanem az egyes részletek hangsúlyozása, kiemelése szempontjából is fontos szerepet játszanak a kialakuló térképzetek. Az alkotó olyan “csatatérnek” tekinti saját portréit, ahol nem egyszerűen lejátssza a mindennapi küzdelmeit, – hanem a fotó válik számára azzá a hellyé, ahol saját pszichéjével szembesül, s a művészet létrejön.
Ez a fajta szabadság köti össze a két művészt, akik a galéria szűkre szabott tereit lakják be első közös kiállításukon.
Doboviczki Attila T.
a kiállítás kurátora
Imreh Sándor, Makra Zoltán: Szignál
Nick Galéria, Pécs, 2021. július 2 – 30.